Sziasztok! 40+ évesen jutottam el oda, hogy jó lenne tudni autót vezetni (eddig nemigen volt rá szükségem, most már van).
18 forgalmi órán vagyok túl, és hogy úgy mondjam, nem vagyok a helyzet magaslatán. Hiába megyünk ki forgalomba, próbálom felvenni a tempót, mégis kicsit úgy érzem, semmivel sem vagyok jobb, semmivel sem tudok többet, mint pl. a rutinpályán.
Rettegek attól, hogy én leszek a sztereotíp "női sofőr", a mazsola, aki nem képes 40-nél többel menni, meg beragad a körforgalomba, meg akinek "nem lett volna szabad jogsit adni".
Persze tudom, még messze a képzés vége, és arra is fel vagyok készülve, hogy pótórákat kell vennem. De minden vezetés óra előtt az jár a fejemben, hogy "bárcsak ne kéne mennem", mert annyira lefáraszt, és olyan rossz érzés tudni, hogy megint hibáztam, megint bele kellett nyúlni, megint benéztem valamit.
Olyan típus vagyok, aki szeret először elméletben átnézni, megtanulni mindent, a magam tempójában. De vezetés közben nincs olyan, hogy "hé, ezt már tudom", mert minden út más, és nincs olyan, hogy a saját tempóm, mert reagálni olyan gyorsan kell, ahogy jön a következő tábla, kereszteződés, lámpa vagy épp úttestre lépő személy.
Az óra elején még vissza kell rázódnom, az óra végére lefáradok (és elmegy minden önbizalmam), a közepén pedig rengetegszer rám kell szólni ilyen-olyan dolgok miatt.
Jelenleg ott tartok, hogy még mindig vannak autókezeléssel kapcsolatos lemaradásaim, amiket 18 óra után mások már rég leküzdöttek. Butának, lassúnak érzem magam, ez elkeserít, elveszi az önbizalmam, és teljesen be vagyok feszülve, amikor vezetni megyek.
Mit tudok tenni, hogy ez a helyzet javuljon? Teljesen el vagyok keseredve.
