Elérkezett az idő, hogy megtudjuk végre, ki is volt az a Rökk Szilárd, akinek a nevét máig is utca őrzi a Józsefvárosban.
Rökk Szilárd (1799-1888) a Fejér vármegyei Előszálláson (akkoriban még Előszálláspuszta), a zirci cisztercita rend hatalmas földbirtokainak kellős közepén született, ahol édesapja, Rökk (Rekk) Pál uradalmi felügyelőként tevékenykedett. Öt testvére közül ő volt a legidősebb.
Rökk Pál fiát előkelő neveltetésben részesítette: elemi iskoláit Dunaföldváron, a középiskolát és az egyetemi tanulmányait Pesten végezte el.
1820-ban ügyvédi vizsgát tett, és Pesten ügyvédi irodát nyitott, ő volt többek között az akkoriban nevezetes Beniczky, Majthényi és Szeleczky családok jogtanácsosa.
Haláláig a Józsefvárosban, az akkori Kerepesi út 11. (ma Rákóczi út 11.) szám alatti háromemeletes lakóház egyik udvari lakásában, szerény körülmények között élt Ludmilla nevű húgával, annak 1885-ös haláláig.
Megtakarított pénzét egész életében jó hozamú értékpapírokba fektette, s ezek hozamaiból már életében is rendszeresen jótékonykodott.
1884-ben például egy nagyobb összeggel támogatta a néptanítók segélyalapját, amellyel abban az évben 52 tanító családját tudták támogatni.
1886-ban a kiszabadult rabok menedékházának megépítésére hozott lére egy alapítványt kétezer forinttal, s mindenkit arra buzdított, hogy támogassák a kezdeményezést.
Csak halála után, a végrendeletéből derült ki, hogy a város egyik leggazdagabb ember volt, aki összesen 750 ezer (egyes források szerint 1 millió) forintot fordított jótékony célra a végrendeletében. Pénzt hagyott kórházakra, egyházi intézményekre, iskolákra. Külön tételkén az állatkínzás meggátolására 50 ezer forintot fordított. Nem csupán intézményeket támogatott, több barátjára és ismerősére is hagyott a vagyonából, sőt, a cselédjére is gondolt, akinek a lakása bútorait és egyéb tárgyait adományozta.
A hagyatéka mai értékre átszámítva meghaladta az ötmilliárd forintot.
A fővárosi közgyűlés Rökk Szilárd halála után úgy határozott, hogy készüljön mellszobor a jótékony mecénásról és arról is döntöttek, egy pesti utcán nevezzenek el róla. Végül a Bodzafa utcából lett a mai is létező Rökk Szilárd utca. A végrendeletében azt kérte, ne forduljanak a nyilvánosság felé, mint írta: „Nekem nincs semmi vágyódásom vagy szükségem a hírnévre, dicsőítésre.” A Budapesti Hírlap is elgondolkoztató nekrológot írt róla: „A mai, pénz- és élvhajhász kor lesütött szemmel áll a naiv érzések korából idetévedt lélek emléke előtt. Rökk Szilárd neve egy fogalom: a hazaszeretetbe felolvadt polgár nemes fogalma.”
A képen a fővárosi közgyűlés által az akkoriban igen jónevű szobrásszal Senyei Károly (1854-1919) készíttetett márványszobra látható.
Senyei készítette többek között az évtizedekig a Rákóczi téren ált, majd eredeti helyére, a Budai Várba visszakerült Halászó gyerekek kútja szobrait.)
A "felszabadulást" követően az utca elvesztette korábbi nevét, és attól kezdve Somogyi Béla szociáldemokrata újságíró nevét viselte, de ahogy az akkoriban szokásban volt, a hétköznapi, egyszerű emberek az utcát, és az iskolát is csak Rökk Szilárd nevén emlegették. Anélkül, hogy Rökk Szilárd és Somogyi Béla neve bármit is jelentett volna számukra/számunkra.
A "rendszerváltás" idején természetesen a Blaha Lujza teret a Krúdy Gyula utca torkolatában a József körúttal összekötő Somogyi Béla utca is visszakapta eredeti nevét: ismét Rökk Szilárd utca lett.
De nem sokáig.
Miért is nem?
Az akkoriban jelentős erővel rendelkező SZDSZ és a mögöttük álló egyházi erők tiltakoztak az ellen, hogy a zsidó származású Somogyi Béláról ne legyen elnevezve a Józsefvárosban utca.
Így azután az önkormányzat "bölcs" döntése alapján az utcát megfelezték: a Blaha Lujza és Gutenberg tér közötti része Somogyi Béla, a Gutenberg tér és József körút közötti része Rökk Szilárd nevét kapta meg.
Arra, hogy ez a kétszeres átnevezés, és az utcákban fekvő házak házszámainak változtatgatása milyen gyakorlati problémákkal (posta, mentő, tűzoltó) jártak, csak azok emlékezhetnek, akik vagy ott laktak, vagy közszolgáltatóként érintettek voltak.
